Inno Ungheria: testo e traduzione italiano-ungherese, significato / “Himnusz”

“Himnusz” (letteralmente “inno” in ungherese) è l’inno nazionale dell’Ungheria, componimento noto anche con il sottotitolo di “A magyar nép zivataros századaiból” (traducibile come “Dai secoli tempestosi della nazione ungherese”).

Il testo fu scritto dal poeta Ferenc Kölcsey nel 1822 e musicato nella sua attuale versione ufficiale da Ferenc Erkel nel 1844 (anche se la sua adozione ufficiale come inno della attuale Repubblica è avvenuta solo nel 1989). Generalmente nelle cerimonie pubbliche e ufficiali si intona la prima strofa

 

L’INNO UNGHERESE (TESTO IN LINGUA ORIGINALE)

I
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

II
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

III
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

IV
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

V
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

VI
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

VII
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

VIII
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

TRADUZIONE IN ITALIANO

Benedici Iddio il Magiar,
con ricchezza e buon umor,
su di lui stendi la Tua mano,
se combatte l’invasor.
Sorte avversa chi subì
goda alfin anni miglior
Già il Magiar espiò
della storia amaro duol.

Conducesti al sacro suol
De’Carpazi il nostro stuol,
Grazie a Te patria trovò
La nazion di Bendegúz.
Dove l’onde scorrono
Di Danubio e Tibisco,
Prosperano i prodi figli
Del condottiero Árpád.

Di Cumania sui terren
Mèssi ricche fai fiorir,
Dolce nettare Tu dai
alle viti di Tokaj.
Nostro labaro espugnò
le trincee degl’Ottoman
Anche Vienna subì onta
Da sire Mattia.

Per peccati nostri pur,
D’ira il cuore Tuo bruciò;
E Tua folgore scoccò
Dalle Tue tonanti nubi.
Prìa il Mongolo invasor
Coi suoi dardi ci saettò
Poi dei vili Turchi il giogo
Le spalle ci gravò.

Quante volte risuonò
Il peana d’Ottoman
Sopra pile d’ossa
Di nostre vinte schiere!
Quante volte i figli tuoi
Contro a te si rivoltar’,
E tu, patria, urna fosti
Per le ceneri lor.

Il braccato si celò
Ma la spada lo stanò
Pur cercando non trovò
un rifugio in patria sua.
Monti e valli attraversò
Sempre in preda al timor,
Ai suoi piedi solo sangue
Mentre il cielo brucia.

Dove un dì v’era un manier,
Ruderi sono oggidì,
là dov’era gaietà
Or vi son lamenti sol’.
Mai sbocciò la libertà
Dal sangue de’ morti, ahimè.
Lacrime di schiavitù
Versaro gli orfani ognor.

Di noi Iddio abbi pietà
Ai perigli in preda ognor,
Sopra noi stendi Tua man
Su di un mare di dolor,
Sorte avversa chi subì
Goda alfin anni miglior
Già il Magiar espiò
Della storia amaro duol.